meguntam ezt itt és elköltöztem:

IDE

(amúgy most vajon mitől tudtam belépni? és eddig miért nem? szomorú vagyok nagyon, mert majd 10 évet töltöttem itt)

az olvasásról. az enyémről, ami ugye nem normális. kiolvastam azt a könyvet. a vége felé már nem voltam olyan lelkes, de még bíztam abban, hogy majd másik könyvvel újra megy és élvezem is. nem találtam itthon mást, csak vmi janeaustint, de idegesen eldobtam. pedig régen olvastam ilyesmit. erre látom, hogy most megy az m1-en. lássuk a nézése megy-e.

begörcsöl a kezem az új, extramini egértől. miezmár?

a hisztimnek nyoma veszett, ahogy találkoztunk. ez ijesztő, mert akkor nagyobb része van a hangulat ingadozásaimban, mint gondoltam. egyre jobb.

ja, azt el is felejtettem habnak iderakni, hogy hiányzik a legutóbbi pasim, akivel több, mint egy éve vége. egyre többször keresem őt másokban és ez nagyon ijesztő. most is azért érzem ilyen gyászosnak ezt az ügyemet, ami van, mert annyira nem ő. sírjak-e.

felhívott. és találkozunk. én odamegyek, ahol dolgozik. nyögvenyelősen beszélgettünk, aminek fő tárgya az én leplezhetetlen hisztim volt. csak azért megyek oda, mert nincs jobb dolgom és érzem, ha itthon maradok se lesz semmi jobb. nagyon jó lenne ma inni, de ez max úgy teljesülhet, ha egyedül teszem, az meg azon a határon van, amit nem szeretek átlépni és nagyon rég nem is tettem. vagy, ha valamilyen csoda folytán ma hívna r a beígért ivászat miatt, de ennek kb nulla százalék az esélye.

bejegyzések egy 17 éves, kezelésre szoruló lány naplójából

mindjárt sírok, olyan feszült vagyok. nem értem már megint honnan tör rám ez az állapot? kikészít teljesen. és ha nagyon magamba nézek se tudom egész pontosan az okát. sejtem, hogy felbasz az is, hogy 2 napig nem hívott és az az érzésem, hogy csak jövő héten fog újra. én is hívhatnám, persze, de igaziból nincs értelme. nem akarok semmit, csak hogy foglalkozzon velem. haha. már szexet se akarok. meg most eszemnél vagyok és tudom, hoyg teljesen nonszensz hülyeség az egész ügy, itt a pillanat befejezni. csak azt akarom, hogy hívjon. és asszem csak a csörgésig akarom még azt is, ugyanis a beszélgetést már nem akarom, mert nem is tudunk miről (ettől is sík ideg vagyok, hogy mennyire nem passzolunk 5 percre sem egymáshoz), meg nyilván elő kéne adnom, hogy nem, ma igazán nincs kedvem ahhoz. és nem csak úgy mondom, hanem tényleg. és asszem soha többet nem is lesz. csak annyit akartam, hogy hívjon. eljut egyébként az agyamig, hogy mekkora hülyeség, amiket írok, szóval emiatt is sík ideg vagyok. ma már viselkedtem rondán a nagymamámmal, néztem gyilkosul a pizzásra, nyarvogtam a barátnőmnek hisztérikus hangnemben, ordítoztam a kocsiból többekre, és hát ahhoz se kell sok, hogy magammal is kiabáljak egy kicsit. kivagyok teljesen a meleg miatt is. nekem ez sok. és még nincs is nyár. nem bánnám a nyári kánikulát, de mondjuk július, augusztusban. de addig meg csak nagyon lassan melegedjen az idő és sokat legyen kellemesen hűvös a levegő, süssön a nap, de ne legyen perzselő. szakad rólam ugyanis a víz már most, melegem van, vörös a fejem és nem látok a hisztitől. az is idegesít, hogy nem lehet már ebbe a blogba se írni semmit, mert szerintem biztos olvassák olyanok, akik ismernek, legalábbis ez az érzésem. ma már ott voltam, hogy folytatom a titkost egy darabig, mert nem bírom már magamban tartani a dolgaimat. majd meglátom. és most elkezdett rángani a bal szemem alatt valami ideg. szuper.

szétvertem a kis egérkémet, mert elromlott. mérges vagyok, mert ez a fajta nagyon tetszik nekem és olyan kényelmes használni, de ez már a második, ami mondjuk fél éven belül tönkremegy. ez pl nem akart klikkelni többet. szerelgettem, de hiába, így muszáj volt aztán a madzagjánál fogva, primitív őrülettel a tekintetemben az asztal szélének csapkodnom. aztán vettem egy másikat. ez még kisebb, pedig azt hittem ilyen már nem is lehetséges. örültem neki nagyon, de most meg mintha fájnának tőle az ujjaim. annyira pici, hogy nehéz jól fogni. hát, nem vagyok boldog. persze a legjobb az lenne, ha akarnám kezelni a toucpad-et, de nem akarom, mert egyrészt nem is tudom hatékonyan használni, másrészt nem jó érzés az ujjvégeimnek az a folyamatos surlódó érzés.

egyébként eléggé unom ezt az extrém sok hosszú hétvégét, mert engem ez igazából nem érint, csak annyiban, hogy váratlanul zárva találok boltokat, meg nem jön a postás és ettől hülyét kapok. meg mikor vmi programot akarnék csinálni szombaton, akkor mindenki dolgozik.

amúgy meg ma, a legváratlanabb pillanatban olyan szomorúság lett úrrá rajtam, hogy azt se tudtam hova legyek hirtelen. most nem érzem, remélem elmúlt, mert nem szeretnék most semmiféle szomorúsággal bajlódni. bőven elég, ami mostanában amúgy is történik velem - mindenféle követhetetlen érzelmi hullámzás és érthetetlen érzések, meg gondolatok uralnak, amiket a frontra fogok, nem tudom milyen megfontolásból, mert amúgy nem hiszek a fontokban ilyen szempontból.

hatodik hete várok egy csomagot postán, messziről. általában két hét alatt ér ide. mindig igyekszem türelmes lenni csomag ügyekben, mert bármi közbejöhetm, de most már egy ideje marha ideges vagyok, mert nagyon kellett volna, amit rendeltem. és akkor most végre érdeklődöm, hogy mégis mi van, és azt mondják ismeretlen okból visszament a csomag a küldő országba, majd azzal a lendülettel vissza is fordult ide. tessék? írtam, hogy kár volt visszafordítani, mert ennyi idő után talán inkább kérném a pénzt vissza, hogy  megvehessem máshol a cuccot, hátha hamarabb ideér. erre azonnal visszautalták a pénzt és azt mondták fogadjam el ajándékba a cuccot is. már ha megérkezik valaha. kaptam tracking numer-t is, úgyhogy kínomban nézegetem, hátha akkor hamarabb ideér. így tudtam meg, hogy április 19-én adták fel újra a csomagom és 25-éig ki tudja mit csinált a postán, de csak akkor indult el magyarországra. én ilyet még nem láttam, esküszöm. még jó, hogy időközben megrendeltem máshonnan is, és remélem onnan tényleg megérkezik max 2 héten belül. már így is durva valamire összesen 8 hétig várni! egyébként abban sem vagyok biztos, hogy eredetileg fel lett adva az a csomag időben, mikor mondták.

a kisállat mostanában éhesebbnél is éhesebb. folyton szemrehányóan néz, hogy már 5 perce nem evett. én ilyenkor mindig elküldöm szénázni, de az nem jó. mivel szigorú vagyok, nagyon kitartóan kell hisztiznie, hogy elhiggyem, zeller nélkül nem tud tovább meglenni. és mindig elmondom, hogy a doktorbácsinak hiszünk, aki azt mondta, szénát kell ennie és csak kevés zöldséget, ha nem akarja, hogy fájjon a hasa. de nem érdekli, csak megy a hiszti folyton. nagyon ari.

lehet, hoyg azért ennyire éhes, mert újra adok neki vitamint. és ez lehet az oka annak is, hogy a szőre kettő nap alatt lett mattból (azt hittem vedleni fog, azért olyan) extra fényes repkedő.

teljesen kivagyok, bár már jobban talán. perpillanat. (írtam amúgy egy hosszút, de kitöröltem.) esküszöm soha nem volt még ilyen elmezavar közeli állapotom.

icipicit aggódom magam miatt. olyan történt, amire álmomban sem gondoltam. több hasonló kapcsolatban voltam már benne és mindig tudtam hol a helyem. a helyem most is tudom, de valami olyan furát érzek, amiről egyrészt nem tudom mi, másrészt megijeszt. nincs is mire alapoznom és őszintén szeretném, hogy a következő, vízválasztó alkalom rosszul süljön el. inkább legyen egy rossz élményem, mint hogy bekattanjak. most jó úton haladok afelé. a szívem majd kiugrik folyamatosan, szorít és szúr, a pulzusom az egekben, a hátam befeszülve és úgy egyáltalán alig vagyok magamnál. izgulok, hogy mikor hív, és mikor jön és mi lesz még köztünk egyáltalán. nem tudom mire vélni az ügyet és félek. eddig mindig tudtam mi merre hány méter. most meg!

ilyenkor úgy szeretnék tudni meditálni. de fogalmam nincs mi fán terem. normális eszem meg már nincs.

(vagy front van?)

időközben kiderült, hogy a maratoni ügy nem olyan, mint ahogy az látszott elsőre, hanem olyan, amilyet akarok, most. nem tudom hogy történhetett ez. szemfényvesztés, az.

nem tudom mi lett velem hirtelen, de extrémül befeszültem. nagyon sok dolgom lenne és már éjjel van és én már inkább aludnék, de sehol nem tartok. valahogy ebbe az állapotba vagyok beledöbbenve és csak bámulom a netet, ahelyett, h a dolgom csinálnám. ráadásul igencsak nyomaszt egy tegnapi maratoni szopásélmény, egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele és ilyen még nem volt, de éjjel nem tudtam aludni miatta, hanem forgolódtam és méltatlankodtam még félálomban is. nagyon szívesen értetlenkednék itt ez ügyben, de nem merek. azon már túl vagyok, hogy nem illendő, már csak simán nem merek. régen mertem, ma már nem. nyomaszt engem most minden.

elviselhetetlennek tartom pokornyliát.

két napja annyira jó a hajam, hogy nem győzök örömködni. anyagra, formára, mindenhogy. hozzá se merek nyúlni, hogy ne zsírosodjon meg 3 nap alatt, ahogy mostanában szokása undorító módon. amúgy a titok nyitja, hogy a teafaolajos intim mosakodómmal mostam hajat és 300 forintos tescos balzsammal bolondítottam meg. szerintem a teafaolajos cucc minden zsírt leszedett a hajamról, a 300 forintos balzsamban meg ki tudja mi van, amitől normális állagú lett a hajam, nem a megszokott száraz söprű alul.

mi ez a két förtelem a kedvenc tv macim helyett?! hogy lehet ennyire rusnya bábokat készíteni ma, amikor olyan aranyosak is vannak? azt se tudom minek kellett változtatni, de azt olvastam, hogy szoktak időnként, hogy megfeleljen az adott kornak. ezt még el is fogadnám és nosztalgikusan gondolnék az én régi tv macimra, ha vmi szebb, jobb, aranyosabb lenne helyette. de nem, hanem idegesítő szar a zenéje, komolyan befeszültem tőle; a macik nagyon csúnyák és nem aranyosak, nem kedvesek, nem tudok azonosulni velük, nem akarom őket játékmackómnak és egyáltalán brrr; és az mi, hogy a mese után lefekszenek rajzolni a földre? nem aludni kell menniük? nézze az ezt a fost napestig, aki kitalálta. fúj! és ilyenkor mindig azon kell még gondolkodnom sokat, hogy ezt vajon többen is megnézték mielőtt végleges formáját öltötte, és mindenkinek tetszett? és gyerekeknek is megmutatták? nem is értem. borzalom. ja, és akkor maci tv, nem is tv maci. mondjuk ezt értem, de minek kellett így lennie?

(tudom, nagyobb bajom sose legyen)